Dabasi torna - örömökkel és zökkenőkkel!

A hétvégi dabasi torna nem indult zökkenőmentesen. A széria pénteken indult, mikor is kiderült, hogy egyik csapattársunk nem tudja vállalni a hétvégi játékot. A létszámcsökkenés tovább folytatódott, hiszen szombat reggel újabb játékosunk dőlt ki a sorból. Így igen sovány létszámmal, de a szokásos jókedvvel vágtunk neki az M5-ös autópályának. A pechszéria tovább folytatódott: a reggel 9 órára meghirdetett meccsre egyszerűen nem értünk oda az autópályán kialakult hatalmas dugó miatt. Szerencsénkre ezt a meccset el tudtuk napolni, a Kőbanyák elleni összecsapásra így másnap reggel fél 9-kor kerülhetett sor.

Első meccsünket így a Gumimacik (nem mellesleg) döntőesélyes csapata ellen játszottuk. Első félidőnkről szuperlatívuszokban beszélhetünk: a szélekről és beállósból gyönyörűen megpörgött, látványos és nem utolsó sorban pontos gólok, a nyulaktól ellentmondást nem tűrő átlövések és betörések, kapus poszton pedig bravúros védések jellemezték az első 10 percet. A második félidő elején megkaptuk a szombati kegyelemdöfést. Kitti, kiváló formában védő kapusunk bokasérülést szenvedett és sajnos nem tudta folytatni velünk a játékot. Így hivatalosan is a torna legalacsonyabb létszámú csapatává avanzsáltunk, ám nem engedtük, hogy ez egy pillanatra is a kedvünket szegje. Első meccsünk második félidejét csapatunk legújabb játékosa, Anita vállalta a kapuban, de korábbi lendületünket sajnos már nem nyertük vissza. Végül szétlövéssel nyertek a Gumimacik.
A következő meccsünkön nem tudtuk megismételni az előző meccs jó játékát, mezőnyünkből többen védtünk felváltva, és a létszámcsökkenés miatt 0-ra redukálódott cserék száma is nehezítette a dolgunkat (és a levegőhöz jutást is), így elvesztettük a mérkőzést.

Az estét pihenéssel és szurkolással töltöttük, majd a kissé késői sátorállítás után - a sok jó kis helyen is elfér elvet alkalmazva - megérdemelten pihentünk meg. Másnap reggel fél 9-kor léphettünk a frissen szántott (jéghideg) homokra, az előző nap elmaradt meccset kellett pótolnunk a Kőbanyák ellen. Ez a csapat ismerős volt a bajnokságból, papírforma szerinti győzelemre számítottunk. Szép első félidővel, valamint egy kissé vontatottabb második játékrésszel simán nyertük mindkét 10 percet.
Aznapi második, számunkra egyben a torna utolsó meccsén, nem igazán jött össze semmi, amit játszani akartunk. Vagy ha sikerült is végigcsinálni a kitalált figurát, akciót, lövéseinket az ellenfél kapusa hárította. (Hiába, elfáradtunk.) Nem adtuk fel, próbáltunk változtatni a második játékrészben, és úgy tűnt, sikerül is felzárkózni az ellenfélhez. Ám a cserék (így a levegő) hiánya, valamint a továbbra is töretlen pechszériánk végül döntő tényezőnek bizonyult; emelt fővel küzdve, de elvesztettük a torna utolsó mérkőzését.

Dabasra elsősorban játszani, aktívan pihenni, és az OVB nemzeti bajnokságot megismerni mentünk, így egyáltalán nem vagyunk elkeseredve. A kissé mostoha időjárás és a karcsú létszám ellenére elmondhatjuk, hogy nagyon jól éreztük magunkat, nagyot hajtottunk, és emelt fővel, büszkén tudtunk búcsúzni a dabasi tornáról és egyben az idei nyár strandkézilabda szezonjától.

Augusztus közepétől gőzerővel indul az alapozás a 2011/12-es bajnokságra (teremben).
És ne feledjétek: szeptember 2-án szponzori buli!!!

Galéria

Bronzérmet nyertünk Abádszalókon!

A balatoni ráhangolódás után a Tisza-tónál nyolc női csapat részvételével megrendezett strandkézilabda tornán ismét megmutattuk kik is azok a Csajkák!

Mikor pénteken este elfoglaltuk az egész hétvégére otthont adó emeletes-ágyas faházunkat, még nem sejtettük, hogy valószínűleg az idei nyár legmelegebb hétvégéjét sikerült kifognunk a soron következő megmérettetéshez. Ez azonban ahelyett, hogy megtört volna minket, csak még jobban összekovácsolta a csapatot. Háttérzajként Zoltán Erika koncertet hallgatva – inkább a sűrű folyadékpótlásra figyelve;) – felkészültünk a szombati csoportmérkőzésekre, melynek meg is lett az eredménye: 3 meccsből 2 győzelemmel és 1 vereséggel (csupán a későbbi döntős Adács csapatától kaptunk ki) zártuk a napot. Nem csak az ellenfelekkel, hanem a rekkenő hőséggel is megkűzdöttünk. A déli órákban, perzselő homokban lejátszott mérkőzéseken csak úgy kapkodtuk a lábunkat!:) Niki – kihasználva a hazai pálya előnyét– magához ragadta a mikrofont és össznépi pályalocsolásra hívta a játékosokat és a nézőket, így a szünetben ásványvizes palackokkal „árasztottuk el” a homokot (és egymást:)), hogy egy kicsit enyhítsük a forróságot. Az első nap zárásaként – tovább erősítve a csapatszellemet – némi italt magunkhoz véve lecsücsültünk a gátoldalba, és onnan énekeltünk ismerős dalokat az éppen koncertet adó Apostol együttessel. És mert a Csajkákat bizony kemény fából faragták, még kerestünk egy slágereket játszó szórakozóhelyet, ahol egészen hajnalig roptuk.:)

Vasárnap még két mérkőzés várt ránk. Az elődöntőt szívós játékkal bár, de elvesztettük – mint kiderült a tornagyőztes Tiszaföldvár csapatától szenvedtünk vereséget – azonban a bronzmeccsen parádés játékkal, jó kapusteljesítménnyel, edzői utasításra sok pörgős lövést bevállalva, mindkét félidőt megnyerve győztük le a fegyverneki lányokat.

Örömittasan csobbantunk még egyszer, utoljára a Tisza-tóba és ekkor, a fűben (szigorúan árnyékban!), egy kupacban fekve jutott el a tudatunkig: Meglett a bronz!!!

A felejthetetlen hétvégéért köszönettel tartozunk Áronnak, aki jelesre vizsgázott edzőségből, a szurkolóknak akik a napszúrástól nem riadva végig kitartottak mellettünk, és minden csapattagnak aki ott volt és azoknak is, akik bár nem lehettek ott, de mégis velünk voltak!;)

Nem pihenünk: Irány Dabas!.....
Galéria


Vonyarcvashegy (június 11-12.): Hajrá Csajkák!

A pénteki esős-borongós nap egyáltalán nem szegte kedvünket és kalandos úton- ki így, ki úgy-, de mindannyian eljutottunk a Balaton északi-keleti (Gyöngyi szerint, észak-déli) partjára, Vonyarcvashegyre. Másnap reggel vidáman és izgatottan ébredtünk (kivéve, akiket keltettünk) és máris indultunk le a partra. A szervezők után elsőként érkeztünk meg a strandkézilabda helyszínre, s egyből a homokban is landoltunk. A meccsek előtt átvettük a figurákat és pörgési tanácsokkal láttuk el egymást. A Nemzetközi Strandkézilabda Fesztiválra német, holland, osztrák, szlovák és magyar csapatok is neveztek. Nyolc női és 14 férfi csapat vett részt a tornán.
Az első meccsünkön a német lányoknak a meglepetés erejével sikerült győzniük ellenünk. A bírók, a csapatok és a szervezők is viccesre vették a figurát, így a meccsek irányítói a kezdésnél néha elásták a strandkézilabdát, máskor pedig fekvőtámaszt nyomattak azzal, aki hibázott! A második játékban (a Dunavarsány ellen) már ügyesebbek voltunk, így a szétlövésnél nekünk sikerült biztosan a kapuba találnunk. A szombati nap utolsó mérkőzése (Csajkák - HIR SAT Keszthely) eredményében sajnos nem volt annyira szép zárása a napnak, de a játék képe egyértelműen fejlődő tendenciát mutatott csapatunknál.És a többi meccs party-hangulata, a fiúk kórházi pongyolás jelmeze, akarom mondani meze, valamint a Balatoni napsütés és a vízpart mindenért kárpótolt bennünket!
Az egész torna a sport szeretetéről, a nevetésről, a jó hangulatról és nem utolsó sorban a bulizásról szólt. Szombat este erről valamennyien kellőképpen tanúbizonyságot is tettünk! A Club Blondie-ból legtöbben hajnali 5-6 óra körül szállingóztunk haza a mindössze 2,5 km-re lévő szálláshelyünkre. A stoppolás, a kerítésmászás, a hajnali hazagyaloglás, az újonnan megismert barátok látogatása… igazi élmény marad számunkra.
Másnap ismét szétlövéssel nyertünk meg első meccsünket a német lányok ellen, melyet improvizált körtánccal ünnepeltünk. A második meccset vasárnap, szurkolóink kifejezésével élve: parádésan nyertük!!! A beállós és szélső pozíciókból gyönyörű két pontos pörgős lövéseket produkáltunk: Gabóc ninja- pörgése, Kókusz hatásos védekezése, Bági balkezes kétpontosai, Gyöngyi beállós pörgős góljai, Orsó sasszés lövései, de Réka hálószaggató hatméteresei, Niki szimpla figura gólja vagy Nicole homokrágós vetődése mind hozzájárultak, ahhoz, hogy a vonyarci torna számunkra legjobb meccsét játsszuk. Összhangban, egymásra odafigyelve, a cseréket jól megoldva, ahogy mondják: flottul ment minden! Minden a tervünk szerint sikerült, hiszen egy gyönyörű helyen nyaraltunk, ahol ráadásul végig szép idő volt; a torna során sokat fejlődött játékunk és nem utolsó sorban sokat mozogtunk. Az ötödik helyezésért egy nagy kupa és egy pezsgő volt a jutalmunk. Köszönjük szurkolóinknak: Gyöngyi szüleinek, Papucnak, Mirkónak, Fefének, Iminek és a német fiúknak! Jövőre ugyanitttalálkozunk.
Galéria................................


Indul a strandkézilabda szezon!

Újra itt a nyár, s mi jó kézilabdásokhoz híven idén is homokra szállunk! Várnak ránk a strandok, várnak ránk pályák, vár ránk a STRANDKÉZILABDA! És mi ott is leszünk, mert a strandkézi nem csak sport; hanem nyaralás, buli, csapatépítés, hobbi, és mozgás is egyben. Kézilabda, jó hangulat és vidámság. Mi kellhet még?
Egy hónapja már az edzéseket is elkezdtük, hisz a pünkösdi hétvégén Vonyarcvashegyen van jelenésünk egy német rendezésű EBT (European Beach Handball Tour) tornán. Hétről hétre látványosan fejlődünk: már szinte mindannyian tudunk dupla gólt lőni (strandkézilabdában a látványgólokat - például a 360 fokos pörgést és a kínait - duplán pontozzák), az állóképességünk javul, s figuráink is vannak.
A nyár folyamán még legalább két-három tornán szeretnénk részt venni. S habár strandkéziben a napfény, a jó hangulat, dinamizmus, a mozgás öröme, a jó társaság motivál minket igazán, itt is elmondhatjuk: nem adjuk olcsón a bőrünket!